2014. november 23., vasárnap

37.rész


Kedves olvasóim nagyon sajnálom ,hogy eltűntem egy ideje  csak valahogy nehezen ment az írás  meg persze ott volt az iskola is........Szóval még egyszer ezer bocsi érte. Remélem nem hagytatok itt és továbbra is figyelmesen követitek Ronnie és Harry bonyodalmas életét :D  Holnapra sok szerencsét kívánok nektek ;)
UI: Remélem láttátok az új klipet :D

Jó olvasást
pusy
(Deedy)



Ronnie Carter
- Nem hiszem el Ronnie , miért nem mondtad el ? Azt hittem barátnők vagyunk és meg beszélünk egymással mindent.-duzzogott mellettem Carmen az ágyon.
-Jaj Carmen ,ne legyél ilyen mi csak barátok vagyunk semmi több.
-Most  hülyének nézel ? Ott aludt melletted és te úgy bújtál hozzá mintha hozzá nőttél volna.
-Csak bejött mert ,rosszat álmodtam.......és megnyugtatott ,ne kombinálj Carmen!- csattantam fel és a számba tömtem egy marék gumi macit.
-Rendben kislány ,ha te mondod. De azt tudod ,hogy nem baj ha érzel valamit más iránt? Dave.....
-Most hagyd abba Carmen ,ne ma ,oké ? Csak ne most! -azzal kimentem a szobámból egyenesen ki a kertbe ,hogy szívjak némi friss levegőt .  Nem akartam hallani azt ,amit már én is tudtam és főleg nem akartam azt ,hogy ezt Carmentől halljam. Hiányzik és nagyon fáj a hiánya ,de valahogy úgy érzem ,hogy Harryvel lassacskán kisebb lesz a sérülés  a szívemben .  Tudom ,hogy ez normális ,normális  a tovább lépés és azt is tudom ,pont ezt akarná ,de nehéz túl lépni rajta . Bűntudatom van és nem csak Dave miatt ,hanem Zayn miatt is . Szégyellem magam ,hogy nem mondom el neki ezeket a találkozásokat és a legszörnyűbb ,hogy nem tudom miért nem mesélek róla , főleg ha már úgy is tud mindent, Na jó nem mindent ,de eleget tud róla.  Annyira aranyos volt ,hogy csinált egy "szülinapi partyt " nekem. Én még a saját születés napomat is elfelejtettem.  Hivatalosan is nagykorú lettem. Semmi extrát nem érzek . Nem érzem se bölcsebbnek ,okosabbnak magam mint eddig.
-Hey szülinapos  ,mit csinálsz itt kint? - szólt ki Zayn az ajtón keresztül az arcán nagy mosollyal. Felkeltem ,leporoltam magamról a koszt és egy nagy mosollyal az arcomon bújtam hozzá. A karommal szorosan fogtam a derekát az arcomat pedig elrejtettem a mellkasában. Minden olyan könnyűnek tűnik ha ő ott van mellettem és támogat.
-Csak levegőzni akartam.
-Az én kicsi kishúgom , tudod  már azt hiszem régen lemondtam arról ,hogy megtalállak , mikor megtörtént a csoda. -mosolyodott el Zayn és a szemei csillogtak a könnyektől ami a szemeiben gyűlt össze.
-Jaj Zayn....-csuklott el a hangom nekem is és szorosabban bújtam a bátyámhoz. Ő tudta ,hogy létezem valahol a nagy világban  ,így nehezebb volt átélnie ezt mint nekem ,hisz én még olyan kicsi voltam ,hogy természetes ,hogy nem emlékszem rá ,de tudom ,hogy ő már akkor is a legjobb volt a világon.
-Tudod milyen büszke vagyok rád ? Annyi mindenen mentél keresztül  már olyan kicsin és te mindig kitartottál ,ahelyett ,hogy feladtad volna.  Annyira erős vagy !
- Ez nem igaz! Csak azért vagyok életben mert rám találtál ,én feladtam .- halt el a hangom és éreztem ,ahogy megrezzen arra a napra gondolva.
- Nem vagyok erős ,ha nem vagy mellettem és nem tartod bennem a lelket. Zayn én el vagyok cseszve.- folytattam suttogva .
-Hidd el nekem ,hogy az vagy és a továbblépés nem bűn. Harry rendes srác Ronnie és a kezdeti kiakadásom után rájöttem ,hogy ő tényleg teljesen odáig van érted ,de ez csak rajtad múlik, tökmag!
- Hey gyerekek rohadt hideg van már kint .- nyitódott az ajtó és megérkezett az említett személy az arcán hatalmas mosollyal. Elengedtem Zaynt és bementem  nappaliba ,ahol vártak a csomagjaim amiket tőlük kaptam. Leültem a kanapéra Carmen mellé a fejemet a vállára döntöttem .
-Ne haragudj rám Car! -suttogtam neki .
- Nem haragszom Ronnie ,tudom ha kész lettél volna elmondtad volna nekem.
-Jó barát vagy Carmen ,jobb mint én.
- Ez nem igaz, te is velem voltál mikor szükségem volt rád ,most hagyd ,hogy én is ott legyek veled .



¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤


-Az enyémmel kezdj!-furakodott át Niall a csomagjával ,hogy azt nyissam ki elsőnek. Elmosolyodtam ,ahogy a szőke srácra néztem. A midig boldog ,kedves srác akit mindenkit jobb kedvre derít. Elvette a csomagot, letéptem  a csomagolást  majd gyönyörködtem az újabb festékeken, vásznon .miközben a szén ceruza illata lassan betöltötte a orromat.
-Köszönöm Niall! -öleltem meg a srácot aki egy pillanatra megszeppent majd viszonozta az ölelésemet és felemelt pár percre a levegőbe ,amitől újra nevetnem kellet. Majd szépen sorjában mindenkitől kaptam valami szépet  ,amit szívből adtak nekem.  Zayn  oda adta nekem  a baba naplómat amibe benne van anya is.  Olyan gyönyörű asszony volt. Zayn  mindig is mondta ,hogy olyan vagyok mint anya ,de így elnézve a közös képeinket van benne valami.
-Így egy kicsit közelebb érezheted magad anyuhoz.- mikor végig lapoztam a képeimet ,amik között volt néhány nem publikus is már a könnyeimet törölgettem ,de azt hiszem ezek boldog könnyek voltak. És végül az én "lovagom " jött ,hogy átadja az ajándékomat .  A szemeit le sem vette rólam ,figyelte miden mozdulatomat ,ahogy levettem a doboz tetejét . Mikor belenéztem egy picike kiskutya szundított , az én kiskutyám az én saját dalmatám .
-Egy kiskutya!- szólaltam meg mosolyogva és óvatosan ,hogy fel ne ébresszem kutyámat megsimogattam a pihe puha szőrét. Éppen ,hogy csak hozzá értem a kutyuli megmozdult és azonnal ki akart jönni a dobozból ,amiben volt. Nagy örömmel emeltem fel és szorítottam magamhoz és azt sem bántam ,hogy össze nyalja az arcomat.
- Mi a neve ?-kérdeztem Harrytől aki időközben leguggolt hozzám ,hogy egy magasságba lehessünk.
- Hát Mady!
-Emlékeztél rá ?- csodálkozva néztem rá . Ő pedig mosolyogva  rázta a fejét.Ekkor Mady fel vakkant ott és a tányéromon lévő  tortát megrohamozta  levert mindent ami az útjában állt.  A tányérok ,dobozok potyogtak a padlóra mire mindenki nevetett és figyelte ,ahogy a pici kutya ,hogyan kebelezi be a tortám maradékát és a többiekét is.
- Azt hiszem ,egy kutyaiskola nem ártana Mady . - vakargatta meg a tarkóját Harry . Fogalma sincs róla ,hogy ez nekem mennyire sokat jelentett ,nem a kutya ,hanem ,hogy odafigyelt arra ,amit meséltem neki ,hogy érdekelte mit akarok vagy mit szeretek.
- Azt mondod ? -kérdezte tőle Zayn .


Este mikor már mindenki aludt  halkan felkeltem az ágyamból és az ajtóhoz lopakodtam.Megfogtam Madyt és vele együtt kinyitottam az ajtómat és ugyanolyan halkan átlopakodtam a mellettem lévő szoba tulajdonosához . Mady vakkantott egyet jelezve ,hogy tegyem le  és azonnal az ágyra ugrott a párnák fölött pedig megcsinálta a kis helyét. Mady példáját követve óvatosan bemásztam mellé és a fejemet a mellkasára döntöttem . Az arcomat belefúrtam a pólójába és beszívtam az illatát. Tényleg ezt akarná Dave ? Hogy tovább lépjek ? Tudom ,hogy szeretet és azt akarná ami nekem a legjobb és ez nekem nem jó, nem jó ha csak szomorkodok . Boldog akarok lenni én is és azt hiszem vele az lehetek. Nem fogok vissza nézni csak egyenesen megyek és a többi majd megoldódik  magától. Kifújtam a levegőt , az egyik karommal pedig  átfogtam a derekát.
-Kedvesem  megint rosszat álmodtál ?-húzott közelebb magához úgy hogy egyenesen a szemébe nézhessek.
- Nem , csak jobban szeretek veled aludni mint egyedül.-Harry elmosolyodott és teljesen odabújtam hozzá míg egy milliméter sem maradt köztünk.
-Akkor gyere ide .- az állát a fejemen pihentette míg az ujjával az oldalamon kis köröket rajzolt.
-Mi lenne ,ha megpróbálnánk ezt ?- suttogtam és nem is voltam biztos benne ,hogy meghallotta amit kérdeztem tőle.Oldalára fordult és húzott magával engem is ,így pontosan szembe feküdtünk egymással.
-Ronnie ugye tudod ,hogy amit nem akarsz azt nem kell megcsinálnod ? Nekem az is bőven elég ha csak a közeledben lehetek .Én azt akarom amit te! -simított végig az arcomon.
- Akkor segítesz egy új múltat csinálni velem ,amitől nem lesznek rémálmaim ?

2014. október 16., csütörtök

36.rész



Kedves olvasóim ! Néha-néha variálva lesznek a részek mert hétvégén külön órákra járok és nem mindig tudom pontosan fel rakni a részeket . Néha nem hétvégén lesz majd ,hanem mint most is csütörtök  felé. Remélem megértitek  :D
Jó olvasást!
pusy
(Deedy)



Harry Styles
Kinyitom a szemeimet és nagyokat pislogok ,hogy  hozzá szokjon  a sötéthez. Az órára pillantok és csak hajnali 2 óra van.  Valami nem stimmelt . Hangokat hallottam a fal másik oldaláról ,pontosan Ronnie szobájából.  Mikor tudatosult bennem ez a tény felpattantam az ágyból ,kirántottam az ajtómat majd berontottam  hozzá és felkapcsoltam a villanyt . Az ő sikítása volt az a hang. Az ágyban vergődött , sikított ......Bemásztam mellé és a mellkasomra húztam a merev kis testét.
-Semmi baj ,itt vagyok ,ez csak egy rossz álom.Itt vagyok és én megvédelek mindentől ,megígérem!-belefúrtam az arcomat a hullámos tincseibe . Ronnie továbbra is remegett a karjaimban ,amitől könnyek szöktek a szemembe. Fogalmam sem volt ,hogy milyen szörnyűségről álmodhat .
-Ronnie...-szóltam hozzá kicsit hangosabban ,hogy hallja itt vagyok vele.
-Harry...-nyögött fel fájdalmasan .
-Én  vagyok !-suttogtam a fülébe és mintha egy kicsit lazított volna .Eddig kétszer láttam ,hogy rémálmai vannak és egyszerűen annyira tehetetlennek érzem magam. Gyűlölőm azt a férget aki bántotta őt. Nem értem ,hogy egyes emberek ,hogy tudják magukat embernek nevezni ,hogy tudnak bántani egy kislányt,hogy tudta bántani őt ? És miért nem rohad meg ,ahol volt a börtönben ?  Nagyokat pislog , látom a szemeiben a könnyeket  ,érzem a remegését ami arra késztet ,hogyha lehet szorosabban öleljem magamhoz .
-Sírd ki magadból ,nyugodtan.
-Nem akarok sírni. -motyogta a sírástól a mellkasomba.
-Tudom!-nyomtam egy csókot a homlokára. Mikor egy kicsit megnyugodott adtam neki egy zsebkendőt az éjjeli szekrényéről és visszabújt az ölelésembe.
-Hogy kerültél mellém ?
-Hallottalak és azt hittem valaki bejött a házba...
-És jöttél megmenteni.-kuncogott fel . Máris jobban éreztem magam ,gyűlölöm azt mikor sír vagy szomorú . Olyan ritkán nevet ,hogy azok szinte beragyogják a napomat. Elég egy kis mosoly és a fellegekben járok.
-Mondhatni!-ásított egyet és bevackolta magát akár egy kiscica  .
-Tudod ,hogy úgy nézel ki most mint egy kiscica? Úgy bújsz a karomba ,akár egy kiscica.- a homlokát összeráncolta .
-Allergiás vagyok rájuk! - újra ásított egyet és az orrát a nyakamhoz dörgölte. Amit mondott pedig elraktároztam későbbre.
- Ezt jó tudni ,majd akkor mondom Gemmának hagyja otthon a macskámat.- Ronnie  a homlokát kezdte ráncolni.
-Ki az a Gemma?-halkan kuncogtam és ekkor jöttem rá ,hogy milyen keveset tudunk ÚGY igazán egymásról.
-Ő a nővérem. Mikor anyuval  felutaznak  hozzám felszokták hozni a cicámat ,hogy tudod ne felejtsen el.Neked volt házi állatod?
-Nem ,apa allergiás minden állatszőrre ,de mindig is akartam egy dalmatát a nyakában egy piros masnival. - az arcán megjelent az édes mosolya. Most ,ahogy lenézek rá ,nem lehetett volna észrevenni ,hogy rémálom gyötörte alig fél órája. Puszit nyomtam a homlokára és a haját simogattam. Hallgattam ,ahogy elmeséli ,hogy miért imádja a dalmatákat és mi lenne a neve . Ettől az egész arca ragyogot a boldogságtól .
-Mady aranyos név lenne neki.
-Szerintem is!- a takarót feljebb húzom rajta ,majd úgy helyezkedik ,hogy én is be legyek takarva .Egyre többet pislog és ásít ,ebből következtettek ,hogy  ideje újra aludni. Lekapcsolom a kislámpáját ,a derekát átölelem és dúdolni kezdek egy altatót .A légzése hamar egyenletessé válik majd lassan utána én is álomba merülök.



¤¤¤¤¤¤


-  Boldog szülinapot Ronnie!-vágódott ki az ajtó amire azonnal felpattantak a szemeim ,majd azonnal be is csuktam .  Újra kinyitottam és pislogtam párat ,hogy hozzá szokjon a szemem a fényhez. Amint kiélesedett a látásom egy vörös hajú lányt láttam ,akinek a szája tátva maradt ,ahogy lenézett felénk. Követtem a tekintetét és Ronnie békés arcával találtam szembe  magam. A szája enyhén nyitva és a markában fogta a pólómat.

-Carmen  szóltál Ronnienak ?-kiabált be Zayn amitől azonnal megmerevedtem. Tudtam ha most itt talál nekem végem . A fogaimat össze szorítottam  és vártam a bombát mert ez határozottan túl van azokon a szabályokon amit ő szabott meg ,jogosan. Én se szeretném ha az általam állított szabályt megszegje  a hátam mögött Gemma esetleges barátja. De azzal is tisztábban voltam ,hogy Ronnienak szüksége volt rám és sose hagytam volna egyedül.

-Pillanat Zayn ,csak felöltözik!-kiabálta ki Carmen és közben végig a szemembe nézett. Ronnie ezt a pillanatot választotta ,hogy ébredezni kezdjen. Nyomtam az arcára egy puszit amitől megjelent az arcán egy mosoly.
-Boldog szülinapot cicuskám!- a homlokát ráncolta erre .
- Nincs is szülinapom! -motyogta a vállamba a reggeli rekedt hangján.
-Ronnie......-újabb kiabálás hallatszott  lentről . Felnyögött majd felkászálódót  az ágyból  és az  ajtóhoz sétált. kinézett az ajtón majd visszafordult hozzám és megölelt.
-Köszönöm ,hogy velem voltál az este.
-Bármikor cicus!-halkan felkuncogott és kiment én pedig pár perc múlva  követtem le a konyhába. Az egész nappali fel volt díszítve  ,mindenhol rózsaszín lufik , feliratok lógtak. Az asztalon volt egy hatalmas torta és rengeteg palacsinta. Ronnie mosolyogva ölelte meg a testvérét . Később mindannyian  elénekeltük neki a Happy Birthdayt és felvágta  a tortáját.  Így a legjobb látni őt mosolyogva és boldogan és pontosan ezt akarom ,hogy mindig ilyen legyen.


2014. október 5., vasárnap

35.rész




Kedves olvasók új hét ,új rész  :)Remélem tetszeni fog és persze üdvözöljük az új olvasót is :DD
Jó olvasást!
pusy
(Deedy)

Ronnie Carter!
Mindig azt mondják ,hogy Isten mindig csak olyan harcok elé állít amivel meg fogsz birkózni. Csak olyan kihívásokat kapsz az élettől ,amit megnyerhetsz. Lehet ! De én túl gyenge vagyok .Senki nem akarja megmutatni a gyengeségét másoknak mert attól ú,gy érezzük magunkat mintha meztelenül állnánk ki az utcára és minden ember őt bámulja ,csupaszon. Valaki szeret a középpontban lenni valaki meg nem. Mind különbözünk ,de mindenkinek az életében ott vannak a démonai amiért minden ember  ugyanolyan. Valakinek kisebb harcai vannak ,valakinek nagyobb ,de van akinek egy életen át harcolnia kell. Hát azt hiszem ez vagyok én. Harcolok és próbálok felejteni ,csak az élet nem hagy felejteni ,mindig emlékeztetnie kell a pocsék életemre ,mindig belém rúg. Csak azt nem értem miért ? Isten tudhatná ,hogy gyenge vagyok. Nekem nem megy ez......nem megy a tovább lépés és ha még állandóan emlékeztetnek is rá : az elcseszettségre. Mondhatni egy hete a barlangomban élek . Hallottam ,ahogy Zayn kiabál a rendőrökkel akiken átnéztem . Mindig ugyan azt ismételték  ,ugyan azokat a kérdéseket tették fel újra és újra.
Találkoztál-e vele?
Tartottad vele-e a kapcsolatot ?
Ragaszkodsz hozzá ?
Segítettél neki ?
Csupa olyan kérdés amitől rosszul vagyok és senki nem hiszi el ,hogy nem küldtem azokat a képeket neki rólam. Mert tökéletesen normális ez a reakció egy elrabolt gyereknél. Stockholm-szindrómás NEM VAGYOK! Legszívesebben a saját kezemmel gyilkolnám meg azt a férget aki tönkre tett ,mindenhogyan. De hallottam ,ahogy ki állt mellettem Zayn a szüleim előtt ,akik újra szánakozva és tehetetlenül bámulnak rám ,míg Zayn szemében az elszántság lobogott mint régen az apáméban is. Később pedig ő is szánakozva nézz majd rám. Legszívesebben vissza pörgetné az időt és megmentene ,úgy mint mindenki.....(.DE SENKI NEM TUD!!!!!!!!!)......kivéve egyet. Ő úgy szeretett ,ahogy vagyok . A szemeimet szorosan összezárom és próbálom elűzni a gondolataimból mindent  ami rá emlékeztet . Az ajtó nyikorogva kinyílt én pedig szándékosan háttal álltam neki és a figyelmemet az üres vászonra tereltem.
-Szia! Nem vagy éhes ?- a hangjára meg sem fordultam  csak automatikusan a fejemet ráztam. Eldöntöttem ,hogy jobb neki ha nem vagyok ott vele. Nem akarom őt  is tönkre tenni  és én mindenkit tönkre teszek. Legyen az családtag,barát vagy ellenség .Harry mondhatni beköltözött hozzánk és a barátaik is egyre többször alszanak itt ,mintha ők is azt latolgatnák ,hogy itt maradnak ,így jobban szemmel tudnának tartani. Unom már ezt ,komolyan arra várnak ,hogy öngyilkos leszek vagy ,mi ?
- A kedvencedet csináltam legalábbis anyukád szerint az.-ezen a szemeimet forgattam ,mert anya aztán tudja ,hogy mit szeretek.-   Zaynnel még sütit is sütöttük.-nevetett fel idegesen és fogadni mertem volna ,hogy  a hajába túrt.
-Aranyos ,de most sok dolgom  van amit láthatod.- a hangomból még én is hallottam a gúnyt . Hallottam ,ahogy Harry dühösen kifújja a levegőt és egy pillanat alatt a vállára dobott. Rúgtam ,kiabáltam vele és ütöttem a hátát ,de semmire nem reagált. Elhaladtunk a konyha előtt is ,ahol mindenki végig nézte ,ahogy a házon végig cibál .
-Mit csinálsz a húgommal.-fújtatott Zayn .
- Minek nézz ki ? Próbálom észhez téríteni! Nem eszik napok óta és csak abba a kibaszott szobában fest ,ideje kijönni a barlangból.- a hangja feszült volt és ezt mind útközbe ordibálta  Zaynnek ,miközben egedte a jég hideg vizet. Mikor a hideg folyadék elérte a bőrömet sikítottam és ki akartam menni mellette,de nem hagyta. Elém állt és a hideg vízsugár alatt tartott. Toporzékoltam ,kiabáltam és karmoltam ,ahol csak értem ,de ő akkor is ott tartott ,végül kitört belőlem a sírás. Az arcomat a mellkasába fúrtam és sírtam. Sírtam azért a kislányért akinek hamar fel kellet nőnie, sírtam azért a lányért akitől mindent elvett az élet, sírtam minden fájdalomért ami ért. Kisírtam magamból a fájdalmat, boldogságot mindent ,mindent ami bent volt és nehézzé tette a lélegzést.
-Csak sírj kedvesem ,én vigyázok rád. Mindig vigyázni fogok rád!-csókolt a hajamba.


¤¤¤¤¤¤¤

Oké ,azt hiszem tisztán jól lakottan jobban érzem magam ,de ha nem bámulnának rám úgy mintha két fejem nőtt volna ,akkor ezerszer jobb lenne. Rendben Zayn kutató szemeit  már megszoktam azóta ,hogy Harry egyszerűen nálunk maradt és nem lehetett elküldeni innen ,de most hárommal plusz van és ez nagyon ,de nagyon ,de nagyon zavaró tud lenni ,főleg  ha az ember éppen az angyaltortáját eszi . Harry és Zayn eközben komótosan elmentek ,így könyvet olvasok közben egy puha takaró alatt.
-Unatkozok!-szólalt meg mellettem Niall .
-Én is!
-Én is!-mondták szinte kórusban a többiek.
-Szerintetek Zayn behúz egyet Harrynek?-tette fel az újabb kérdést Niall és kérdés közben az én reakciómat figyelte.Becsuktam a könyvemet és a figyelmemet feléjük irányítottam.
-Oké fogadjunk 20 fontban ,hogy behúz neki a bátyám.- a legédesebb mosolyommal néztem rájuk..
-Tartom!-röhögött fel Louis majd sorban mindenki.
Amíg ők "beszélgetek" azt hiszem megbarátkoztam velük. Viccesek és hagyták ,hogy én válasszak filmet és még akkor sem jöttek ki a sodrukból ,mikor Chaning Tatumos kedvenc filmemet raktam be. Kívülről tudtam azokat a fogadalmakat  amiket egymásnak fogadnak meg az esküvőjük napján.
-Ez most komoly?-hallottam meg a hangját és próbáltam vissza fojtani a kitörni vágyó kacagásomat.Lehuppant mellém és  már láttam ,ahogy a húszasok növekednek a dohányzó asztalon .
-Kedvesem ,ez most komoly ?


2014. szeptember 28., vasárnap

34 . rész



Hey Girls !   A sok-sok kihagyás után újra itt vagyok és egy új résszel jelentkezem . Remélhetőleg most már a gépemmel sem lesz semmi baj és  így újra vissza állunk a régi helyzethez.....vagyis a hétvégi részekre ;) És még egyszer sajnálom a  kihagyásokat :/
Jó olvasást!
pusy 
(Deedy)
Ronnie Carter!
-Zayn miért nem ébresztettél ?  Mindjárt elkésünk az iskolából! -kapkodtam fel magamra a ruháimat és közben dobáltam be  a táskámba mára a könyveket. A hajamat összeráztam  ,laza kontyba kötöttem a fejem tetejére. Beszaladtam a fürdőszobámba és a világ leggyorsabb sminkjét csináltam meg. Felvettem a szemüvegemet majd másodpercek múlva lent voltam a nappaliba . Az orromat azonnal megcsapta a finom édeskés tészta szaga ,amitől a gyomrom hangosan korgott. Szerettem a reggeleket Zaynnel vele minden annyira normális még úgyis ,hogy ő nagyon nem normális ember. Ledobtam a táskámat egy székre és a számba tömtem a palacsintát. Hmmm! Egyre többször főzött Zayn annál finomabbak lettek,gyakran elgondolkoztam azon ,hogy talán fel akar hizlalni. 
-Zayn mennünk kéne!-kiabáltam újból neki teli szájjal. Elindultam a nappaliba ,ahol megláttam Zaynt  még mindig pizsamában ült  a szüleimmel és két rendőrrel együtt. Ezt meglátva  a lábam a földbe gyökerezet. Nem értetettem  mi folyik itt.  A szüleim mit keresnek itt ? És Zayn miért fehér mint a fal ?
-Kisbabám! - anya felállt és mellém lépet  ,de egyáltalán nem érdekelt .
-Zayn el fogok késni a suliból. - még én is hallottam a hangomból a hisztériát . Zayn azonnal felkelt a helyéről és szorosan magához húzott . Az arcomat elrejtettem a  mellkasában és próbáltam  kontrollálni a kitörni készülő  hisztériámat. Nem értettem miről van szó ,de tudtam azt ,hogyha itt vannak a rendőrök és köztük egy rendőrnő  is ül ,plusz még a szüleim ,akkor csak a legrosszabb történhet. 
- Most egy ideig nem biztonságos kint mászkálnod az utcán  Ronnie.
-Miért ? Egyáltalán miért vannak itt a rendőrök ?
Zayn átölelve a kanapéhoz vezetett és leültet mellé ,így tökéletes rálátásom volt a kis asztal tartalmáról. Tele volt egy vörös hajú férfi  és egy sötétbarna kislány képeivel. Túlságosan is jól ismertem azt a két személyt a képeken és amilyen gyorsan csak lehetett el akartam menni ,el akartam futni  egy biztonságos helyre amit senki sem ismer ,ahol  magamban lehetek  anélkül ,hogy léptem nyomon utánam jönnének a démonaim és fojtogatni nem kezdenek újra és újra! Azt hittem ,hogy végre vége mindennek ,vége a szenvedésnek ,vége a múltnak,vége a gyásznak , de mikor élsz úgy igazán élsz akkor lecsapnak rád ,hogy emlékeztessenek ,hogy mekkora egy roncs vagy ,hogy nem érdemelsz meg semmit a szenvedésen kívül . Amilyen gyorsan csak tudtam felkeltem mellőle és célpontba vettem az ajtót és egyenesen kiszaladtam a hűvös ,hideg londoni levegőre. Hallottam ,ahogy utánam kiabálnak ,de nem érdekelt ,csak az ,hogy minél messzebb kerüljek a problémáimtól és csak szaladtam.......szaladtam. Nem érdekelt ,hogy egy idő után a combjaim égtek a fájdalomtól vagy ,hogy az eső teljesen átáztatja a ruhámat és didergek ,nekem csak egy menedék kellett ,ahol nem ismernek ,nem ismerik a múltamat. Ahol egyedül lehetek a gondolataimmal ,ahol érezhetem a fájdalmat ,ami soha nem fog megszűnni . Mikor elértem  az én "menedékemre" leültem a nedves padra és az esőcseppek között bámultam a kedvenc szobromat. Mindig is olyan akartam lenni mint Pán Péter gondtalan,bátor,vidám és kitartó  mint ő. Szembeszállt mindenkivel ,nem félt semmitől és senkitől. Ellenvetve én....én mindentől és mindenkitől félek.Félek minden ismeretlentől ,rettegek a múltamtól . A lábaimat felhúztam a fejemet a térdemre fektettem. Minden amit érzékeltem csak az volt ,ahogy az esőcseppek kopognak az aszfalton , dudáló autók hangja  ,nevető gyerekek ahogy a tócsákban ugrálnak.
-Kedvesem miért ülsz az esőben?- egy apró mosoly terült szét az arcomon ,de csak egy pillanatra. Nem fordultam felé ,nem néztem rá ,ugyanúgy bámultam az esőt mint eddig.
-Ronnie!-szólt rám hangosabban ,de szóra sem méltattam. Dühösen sóhajtott egyet ,alám nyúlt és a mellkasához szorítva futott . Miért fut velem ? Én kint akarok lenni ,egyedül! Nem akarok menni. Amit következőleg felfogtam ,hogy egy zárt térben vagyok ,ahonnan  meleg gőz árad . A keze  a fejem alatt volt a másikkal az arcomat cirógatta. A vállgödréhez a telefonját szorította és hevesen beszélgetett valakivel. Pislogtam párat ,hogy a látásom kitisztuljon és próbáltam ülő helyzetbe tornázni magam ,amire  a szemeit felkapta a telefont letette és a karjaiba zárt. És csak akkor vettem észre ,hogy  egy kád forró vízben ülők egy száll fehérneműben .
-Végre! - a szorítása körülöttem egyre  csak erősödött .
- Miért vagyok itt? - a hangom remegett ,ahogy megszólaltam . Mégis mi történt velem ? Harry egy pillanat alatt kiszedett a vízből ,becsomagolt a törölközőkbe  majd a karjaiba kapott . Letett egy ágyra és figyeltem ,ahogy  egy szekrényből veszi elő a ruhákat.
- Öltözz át és utána irány az ágy .- a ruhákat a kezembe adta és egyszerűen hátat fordított nekem.  Felkeltem és minél gyorsabban  próbáltam átöltözni  a meleg száraz ruhákba.
-Szerintem jók lesznek rád ezek ,mert a nővérem is hasonló alkat.-motyogta háttal nekem.
-Nem is tudtam ,hogy van nővéred.- felhúztam az utolsó ruhadarabot ami feltehetőleg Harry pulcsija volt majd bebújtam az ágyba .
-Pedig van .- mosolyodott el őszintén.- Kész vagy ?- erre a válaszom egy hüppögés volt .A szemeim lecsukódtak és csak éreztem ,hogy az ágy besüllyed majd a karját a derekam körül,az arcát  a vállgödrömbe.
- Kérlek ne csinálj többet ilyet!- az ujjai szorosan a derekamba mélyedtek .Felsóhajtottam  a testem elernyedt a karjaiba .- Megijesztettél annyira sápadt voltál ,és remegtél mint egy nyárfalevél.  Miért  akartál megfagyni ?- a hangja elcsuklott. Bűntudatot éreztem miatta.
-Én.....én csak szeretem az esőt.- homlokon csókolt és szorosan magához préselt. A jéghideg ujjaimat pedig a mellkasára tettem ,hogy érezhessem ,ahogy a szíve dobog. Később már párnaként használtam majd lassan elnyomott az álom.


¤¤¤¤¤¤


 - Ő az én kisbabám és hazavisszük! Otthon biztonságban lesz velünk ,eleget engedtünk neki. Nem fogom hagyni ,hogy megint bántsák a kisbabámat.
- Az én húgomat ugyan sehova sem fogják elvinni . Ronnie velem marad!- csattant fel Zayn dühös hangja . Halkan kiosontam a  szobából és az árnyékból figyeltem  ,ahogy a szüleim és Zayn egymás torkának megy. Harry meg olyan volt mint Svájc. Próbálta nyugtatgatni a feleket.
- Mégis mikor vigyáznál rá ? Mikor a színpadon táncikálsz ? Vagy mikor a barátaiddal mászkálsz ide-oda ,hogy a kislányok síkongasannak? Szó sincs róla ! Clarie haza jön velünk a vita lezárva.
-Látják ,tudják jól ,hogy nem így hívják és utálja ,de maguk azért is így hívják. Ronnie az én testvérem  ,maguknak semmi köze sincs hozzá ,maguk csak elvették tőlem a húgomat . Ő a mi családunk tagja !
- Ő a mi lányunk!- apa dühösen nézett Zaynre ,míg anya legszívesebben  megfojtotta volna Zaynt.
-Nem vigyáztak rá!-csuklott el Zayn hangja míg anyuból kitört a sírás. Apa magához szorította és magához húzta. Miért teszek tönkre mindenkit ?  Miért? Miért nem lehet vége ennek? Éreztem ,ahogy a torkomba növekszik a gombóc, éreztem ,ahogy a fájdalom újra végig söpör rajtam ,mintha visszakerültem volna a múltba. Elegem van ,nem akarom ezt. 
-Elég legyen ebből! Úgy veszekedtek rajtam mintha egy kibaszott tárgy lennék. Mikor fogjátok megkérdezni tőlem ,hogy ÉN mit akarok ? Nem vagyok kisbaba többé!  Utálom ,ahogy veszekedtek rajtam.......én nem akarom ezt - a hangom elcsuklott és úgy tört fel a torkomból a zokogás mint egy elfojtott vulkán. Zayn mellettem termet és hagytam ,hogy vigasztaljon.
- Ne haragudj rám!-suttogta a fülembe és itt teljesen eltörött a mécses.

2014. augusztus 30., szombat

33.rész




Kedves olvasóim tudom nagyon régen volt új rész  ,de nekem is nyári szünet volt így  én is nyaralni voltam . Remélem nem felejtettétek Ronnie és Harry történetét. Mivel hétfőn már mindenki számára iskola lesz szeretnék sikerekben gazdag új tanévet kívánni ;)  Remélem kapok néhány komit is és akkor tökéletes a napom :DD
Jó olvasást!
UI: A kínézetért köszönet Roxanának :)
pusy
(Deedy)


Harry Styles!
Hihetetlen érzés volt a karjaimban tartani azt a lányt akibe teljesen bele vagy habarodva. Ahogy a kicsi kis testével hozzám bújik és úgy alszik akár egy angyal, aranyos! A szája enyhén nyitva van ,úgy szuszog álmában, ettől annyira valóságosnak tűnik. Az eddigi lányok akik itt voltak mind annyira figyeltek magukra ,hogy egyszer sem aludtak el rajtam és főleg nem nyálazták össze az ingemet ,ők mind annyira karrieristák voltak ,hogy a szórakoztató iparon kívül semmi másról sem beszélgettünk. Jó érzés vele lenni.....vele minden annyira normális és szép. Igaz sok probléma elé nézzünk majd ,de megér minden percet. Sose hittem volna ,hogy egyszer talán egy lány miatt romlik meg  a legjobb barátommal a kapcsolatom . Ahogy lenézek rá és nézem a szív alakú arcát az enyhén szét nyílt száját  , a hosszú fekete  fürtjeit amik egyenesen keretezik a tökéletes arcát rájövök ,hogy ez.....,hogy a karjaimban tarthatom mindent megér. Lemondanák minden pénzemről és luxusról ha ő itt lenne velem. Óvatosan felkeltem ,hogy fel ne ébresszem és elfektettem. Az ágy végéről elvettem a takarót amibe becsomagoltam. Kimentem a konyhába ott  csináltam magamnak egy forró kakaót ,de szinte azonnal el vonta a figyelmemet a rémült sikoltozás. A bögrét eldobtam a kezemből  és kirohantam hozzá a kanapéhoz ahol vergődött ,csapkodott.
-Engedjen ki ,nem akarok itt maradni......sötét van....el akarok menni. Engedjen ki......
A szemeiből kibuggyantak a könnyek és tovább vergődött és beszélt miközben aludt. Letérdeltem mellé és próbált rázogatni és nyugtatgatni.
-Ez csak egy álom édes ,csak egy rossz álom semmi több.
A kezeit lefogtam ,hogy ne tudjon magában kárt tenni és szorosan öleltem magamhoz.
-Csak egy álom Ronnie ,egy rossz álom.
-Harry...?- tette fel a kérdést remegő hangon ,pont úgy remegett a hangja mint ahogy a teste. Az arcát belefúrta a nyakamba a kis kezével pedig az ingemet markolta.
-Igen ,én vagyok  az édes. Csak egy rossz álom volt. De megígérem most már őrzöm az álmodat nyugodtan pihenj,vigyázok rád tündérem.
Lassan bólintott ,elhelyezkedtem vele együtt a kanapén kényelmesen . A feje az ölembe pihent csöndben ,csak az ingem mintáját bámulta. Az arca olyan fehér volt akár egy kísérteté a szemével úgy bámult mintha nem is itt lenne . A kezei elfehéredtek mert olyan erősen kapaszkodott az ingembe. Vajon mit álmodott amitől így retteg ?
-Akarsz róla beszélni ?
A szemei  felpattantak és azokkal a fájdalommal teli gyönyörű barna szemeivel nézett fel  rám. Mi történt veled ,édesem?
-Nem!
-Gyakran álmodsz rosszat ?
- A betörés óta ,gyakran.
-Szoktál beszélni erről a terapeutádnak?
Ronnie bólintott majd visszafúrta a fejét az ingembe . Kifújtam a bent tartott levegőt az arcomat pedig a hajába fúrtam és mélyen beszívta a haja finom illatát.




 ¤¤¤¤¤¤¤¤




Másnap reggel  korán keltem fel ,így a stúdiózás előtt bőven volt időm ,hogy el menjek futni a parkban.  Úgy gondoltam a friss hűvös levegő jól fog jönni ,úgy könnyebb gondolkodni is . Ahogy utcára értem  rögtön észre lehetett venni ,hogy a szokásosnál is több rendőr autó járkál a városban mint eddig. A parkban szinte minden 10 méternél  álltak és az embereknek  lapokat osztogattak .  Ahogy oda értem engem is leszólítottak  mint mindenki mást is.
- Jó reggelt uram!
-Jó reggelt !
Köszöntem vissza a kezeimmel a térdemre támaszkodtam és úgy próbáltam kifújni magam.
-Szeretnénk felhívni a figyelmét ,hogy tegnap éjszaka megszökött az egyik szigorúan őrzött rabunk. Mindenkit arra szeretnénk kérni ,hogy figyeljenek nagyon . Ha látja a képen látható férfit  azonnal hívja a rendőrséget és ne hősködjön.
-Köszönöm biztos úr!
-További szép napot !
Elvettem a  lapot és miközben futottam tovább a férfit tanulmányoztam. Vörös zsíros hajú, 45 év körüli a szemei alatt sötét karikák húzódtak és az arcát pedig vastag borosta fedte be. Gyilkosságért, gyilkossági kísérlet és pedofília miatt körözték. Victor Olson!




2014. augusztus 3., vasárnap

32.rész




Kedves olvasóim meg is jött az új rész :)  Remélem vártátok és tetszeni fog :DD
Jó olvasást!
pusy
(Deedy)

Ronnie Carter
Hülyének érzem magam mert teljes mértékben az is vagyok. Egyszerűen nem értem ,hogy hogyan mentem bele egy " randiba" Harryvel. Pedig nem hiába állok a tükör előtt és bámulók a tükörben lévő személyre aki teljesen olyan mint én ,de mégsem. Barna hajú,barna szemű az arc vonásai megegyeznek az enyémmel ,de mégsem vagyok ő. Régen  randira ,rögtön valami csupa rózsaszín ruhát vettem volna fel magassarkúval ,most meg még meg sem erőltettem meg. A kezeimet  ökölbe szorítottam majd még mielőtt meggondolnám magam felvettem a táskámat és leszaladtam a lépcsőn. -Zayn akkor én elmentem Carmenhez.       -Rendben ,de a telefonod legyen mindig nálad! - nyomot egy puszit a homlokomra majd visszafordult  a füzetéhez amibe firkált. Nagy levegőt vettem miután kiléptem a hűvös londoni levegőre.  Elindultam  a Hyde Parkba ,hogy találkozzak vele a kedvenc helyemen és megtudjam miért csinálom  pontosan ezt.  Miért hazudok Zaynek és ennek a hazugságnak miért örül Carmen  vagy a terapeutám ?  Mindig azt mondják az embernek ,hogy legyünk  őszinték ,de én rohadtul nem vagyok az senkihez sem.  Ahogy megyek a park felé lassan elered az eső amitől  megjelenik az arcomon egy mosoly. Az eső legalább mindent elmos. Kinyújtottam a kezemet és hagytam ,hogy az esőcsepek végig  folynak a tenyerembe . A esőtől mindig elfog valami békesség ami alapjáratban nincs meg bennem ,legalábbis nincs mindig bennem. Az orvos szerint ez a bizalomhiány miatt van . Nem bízok senkibe ,így nem érzem magam biztonságban. Pedig Zaynben bízok ,legalábbis ezerszer jobb vele lenni mint Brightonban. Felnéztem az égre majd a benntartott levegőt kifújtam a tüdőmből . Abban a pillanatban két kart éreztem a derekamnál és egy meleg levegőt a nyakamba és azt a csiklandós érzést a fülemnél.

-Tudod ,hogy esik az eső ?- elmosolyodtam és ellazultam az ölelésében aminek a jutalmam az volt ,hogy szorosabban ölelt és apró puszikkal hintette be az arcomat.  
-Ühüm....-éreztem ahogy ő is mosolyog és egyszerűen felé fordított és a kezemnél fogva a leparkolt autóhoz vezetett majd besegített az autóba.Megkerülte az autót és beült . Mosolyogva felém fordult  ,megfogta a kezemet és a tenyerembe csókolt.
-Szia édes!- a szemei pajkosan csillogtak mitől nevetnem kellett.
- Szia Harry! 
-Szeretem mikor nevetsz.-nézett mélyen a szemeimbe ,amitől éreztem ahogy vér az arcomba vándorol és elönt a forróság.
-Mit csinálunk ?
-Mivel a terveimet elmosta az eső ,így arra gondoltam  ,hogy mozizunk  nálam és főzök neked valamit.- rám pillantott és figyelte a reakciómat .
-Nekem jó ,de én választok filmet.
-Oké!- beindította a motort  ,bekapcsoltam  az övemet és elindultunk hozzá.


¤¤¤¤¤¤

-Szóval mit is csinálsz ?-felültem a pultra és néztem amint Harry alkot valami finomat ,legalábbis reméltem ,hogy finom lesz.
-Valaki azt csiripelte ,hogy a kedvenc ételed a Lasagne ,így arra gondoltam ,hogy megpróbálkozok azzal.-leugrottam a helyemről mellé léptem és gondolom észrevette ,hogy valamin jár az eszem. Nem értettem a mai napig sem  értettem miért törődik velem. Miért érdekli ,ha szomorú vagyok , nem értem hisz én mindig mindenkivel elutasító vagyok.
-Miért?-tettem fel ezt az egyszerű kérdést neki. Az arcán megjelent az a levakarhatatlan mosolya és egyszerűen vissza ültetett a pultra ,olyan könnyen ,ahogy egy toll pihét rakna az asztalra.
- Mit miért  Ronnie?- a lábaimat lógattam  és lehetőleg mindent csináltam ,csak ne kelljen a szemeibe nézzek. Az állam alá nyúlt így kényszerítve ,hogy a szemeibe nézzek.
- Nem értem ,hogy miért akarod ezt......én nem vagyok többé kedves lány aki a pasija után fut . Én nem hordok rózsaszín fodros ruhákat ,és  kimondottan őszinte sem vagyok ezzel nem azt mondom ,hogy hazudok csak szeretem megtartani a gondolataimat.  És hidd el velem rengeteg probléma is van én......rohadtul el vagyok  cseszve.- a monológom végén befejeztem és a szemeimet lesütöttem. Nem akartam a szemeibe nézni ,tudom ,hogy el vagyok cseszve a szó minden értelmében. Ő pedig megérdemli  azt ,hogy legalább a barátnője őszinte legyen hozzá és szeresse. Egyelőre azt sem tudom ,hogy képes lennék szeretni őt vagy mást. Annyi minden kavarog a fejembe és ez annyira nehéz. Viszont ő jobbat érdemel egy érzelmileg labiris lánynál!!
-Hey!- a kezeit újra az arcomra simította és mélyen a szemeimbe nézett.
-Te nem vagy elcseszve Ronnie ,csak egy olyan lány vagy akinek túl hamar kellett felnőnie. Túl sok dolgon kellet átélned és túl fiatalon . Pontosan ezek miatt vagy te.Ezek miatt és persze sok más miatt kellesz nekem. Soha nem találkoztam olyan lánnyal aki ennyire erős ,bátor lett volna mint te. Te mindig meglepsz valami újjal amivel eléred ,hogy  jobban megkedveljelek. És kérlek ne gondolj ,úgy magadra mintha el lennél cseszve mert nekem ,így vagy tökéletes ,ahogy vagy.-megfogtam a pólóját és egyszerűen magamhoz húztam és azt akartam ,hogy megöleljen. Az arcomat teljesen beletemettem a mellkasába és csak azt akartam ,hogy szorosan tartson a karjaiba . Annyira megnyugtató mikor ölel vele azt érzem ,hogy mindennél fontosabb vagyok neki. Ez nagyon megijeszt ,de szeretem mikor ölel .Az ölelése mindig meleg ,imádom ,hogy közben a hajamat cirógatja .
-Nézünk filmet ?-felnéztem a mellkasáról az arcára .  
-Amit akarsz ,édesem!

2014. július 19., szombat

31.rész




Kecses olvasóim meg is jött az új rész  és jövő héten nyit az új blogom és remélem ,hogy azon is velem tartotok ;) És remélem ,hogy elnyeri a tetszéseteket és ott is hű olvasóim lesztek. Igaz nem one direction fanafiction ,de remélem tetszeni fog nektek. És szeretném megköszöni az az aranyos komit amit az elöző részhez kaptam ,mert tudjátok ,hogy  az üzik után sokkal jobb kedvel ülök le a géphez ,hogy megírjam az új részeket ;)


http://areyouyready.blogspot.hu/

Jó olvasást 
pusy
(Deedy)

Ronnie Carter

Hazaköltöztünk és mondhatom ,hogy idegesitő arra gondolni ,hogy egyedül sehova sem mehetek. A bejárati ajtónál mindig két őr van . Idegesitő! Nem szeretem ha ennyire korláltozzák a szabadságomat.  Iskolába még nem enged Zayn  úgyhogy a nap percét pótlással és festéssel töltöm. Fura ,hogy hiányoznak a barátai már megszoktam ,hogy minden lépésemet követik és a hangzavart is.  Kezdtem megkedvelni őket ,de persze ezt nem mondom el neki  . Elővettem egy tiszta vásznat és az ecseteimet ,közben  felhangosítottam a rádiót ,hogy minden külvilágot kizárjak magamból. Belemártottam az ecsetemet egy kis festékbe,  majd végig húztam a teljesen fehér vásznon.  Az új terapeutám szerint jó tesz a festés. És a legmeglepőbb ,hogy gyógyszert se írt fel nekem azért mert gyógyós vagyok .......szóval kedvelem. Néha kérdezget a gyerekkoromról ,de azokat hamar szeretem átugranni. Azt szokta mondani ,hogy összpontositsunk a jővőre és ne a múltba ragadjunk le.  Ez a felfogás tetszett is és azt hiszem beválik.  A doktor szerint az is jót tesz nekem ,hogy Carmennel lógok sokat azt szokta mondani Zaynnek és nekem ,hogy muszáj összerakni a kirakóst és azt nem lehet ha nincs meg minden darabja. Szóval határozottan kijelenthetem ,hogy nagyon kedvelem a fazont.  Letettem az ecsetemet majd kinyitottam az ajtót és elballagtam a konyha felé és a elvettem egy üveg limonádét.

-Zayn ?-kiálltottam el magam mert nem láttam se a nappaliba ,se a konyhában.  Már éppen indultam felfele mikor megpillantottam Harryt ,ahogy jön vissza a folyosóról.
-Édesem pont téged kereslek.- odajött hozzám és a kezemet megfogva mosolygot le rám. Egy kicsit olyan volt mintha levadásztak volna és én teljesen hagyom magam. Kezdek elgyengülni ,de nagyon.
-Tudod a szabályt  ha Zayn itt van nem hívsz így. Az kéne ha behúzna neked egyet.- megjelent az arcán egy kaján mosoly  és egyben megjelentek az imádnivaló gödröcskéi is. Azok a gyengéim. Hogy lehet valaki ilyen..........szexi?
- Tetszik ,hogy féltesz.-megfogta a derekamat és olyan közel húzot magához amennyire csak lehetett. Éreztem  ,ahogy az érintése miatt bizsereg a bőröm . Hihetetlen ,hogy mit tud kicsalni belőlem egyetlen érintéssel. Addig hajolt közelebb hozzám ,míg az ajkaink között alig pár centi volt. A fejemet fejebb bicentettem és az ajkamba haraptam. Harry az egyik kezével megfogta az arcomat majd a hüvelykujjával az államat simogatta.
- Édes,édes mit is kezdjek veled?- felsóhajtott ,de újra mosolygott.
-Majd csak kitalálod!- a mosolya szélesedett nekem pedig egyre gyorsabban vert szívem. Éreztem ahogy a pulzusom nő minden egyes pillantásával  ,ahogy a vérem szállguld az ereimben.
-Azt hiszem most meg foglak csókolni.- a válaszomat meg se várta és már az ajka az enyémeken volt én pedig ahogy megéreztem a meleg ajkait megadtam magam. Túlságosan is tetszet a vele való csókolózás. Imádtam ahogy egyre hevesebben birtokolja a számat és közben  a testünk egyé vállik. Hiába gondoltam az elején arra ,hogy ez rossz egyszerűen minden sejtem érte kiállt. Ahogy rámnézz  a zöld szemeivel.....nem is tudom mit érzek olyankor...csak szeretnék vele lenni. Fura ,hogy ilyen melegséget érzek iránta ,de nem tudok mit tenni ellene. Ahhoz túlságosan is kedvelem ,hogy elengedjem.
-Gyönyörű vagy ,ugye tudod? -suttogta halkan az ajkaimra majd megcsókolta a csukott szemhéjamat. Elöszőr az egyiket majd a másikat végül az orromat és a számat.
-Te aztán tudod ,hogyan kell hízelegni egy lánynak.-két keze közé fogta az arcomat ,hogy egyenesen a szemébe nézzek.
- Hidd el ,édes ,hogy soha senkinek nem mondtam ,hogy gyönyörű  . Csak neked!-éreztem ahogy a forróság kezd felkúszni az arcomba. Próbáltam kiszabadulni az öleléséből majd elindultam vissza kuckómba.
-Hova mész?-visszafordultam és láttam rajta ,hogy nem ezt várta .
-Festeni!-rákacsintottam majd folytattam az utamat  . Hallottam ahogy ő is utám jött és most az egyszer nem érdekelt ki jön be a birodalmamba. Eddig csak Zayn jöhetett be most ő is. Megráztam a fejemet és felvettem az ecsetemet és hagytam ,hogy leüljön valahova míg én kiélem magam a képembe.  Belmártottam a festékbe és pontosan ott folytattam ahol  abba is hagytam. Éreztem ,hogy megállt mögöttem és figyeli minden mozdulatomat ,de most az egyszer nem zavart. Egyálltalán nem zavart ,hogy nézi amit alkotok ,csak valahogy túlságosan nyugodt voltam. Fura ,hogy milyen nyugalom árazt el mikor a közelembe van.

-Kérdezhetek valamit ?-hajolt a fülemhez  és kirázott a hideg ,de nem rossz értelembe.

- Már kérdeztél is.-feleltem egyszerűen.
- Miért mindig ugyan azokat  a színeket használod? - átölelte a derekamat a fejét pedig a vállamra hajtotta. A homlokomat összeráncoltam mert tudtam mit akar mondani ezzel ,de most semmi hangulatom nem volt elmondani neki ,hogy teljesen el vagyok cseszve .
-Ezeket szeretem.-válaszóltam szűkszavúan.
-Szépen festesz ,tehetséges vagy.- a homlokomat még jobban ráncoltam ,hisz azt hittem most a kioktatás jön ,hogy  ez a sok sötét szín jelzi a lelki világomat. Hogy valami nincs rendben velem és ezért küldött dili dokihoz Zayn.
-Kösz, azt hiszem.-motyogtam az orrom alatt mire kuncogni kezdett.Letettem az ecsetemet és  végignéztem a művemen. Egy lépést hátráltam majd a fejemet egy kicsit oldalra döntöttem . Harry megfogta a derekamat és az ölébe ültetett  és a hajamat simogatta.
- El akarlak vinni valahová.-erre a mondatára összeráncoltam a homlokomat és neki dőltem a mellkasának . Tudom ,hogy nem éppen okos húzás volt ,de tetszett  a gondolat. Valahogy ez a dolog kezd kevésbé megijeszteni mint pár nappal ezelőtt . Valószínűleg Carmen miatt és a szent beszédjének köszönhetően.
-Komolyan?
-Nem szórakozok ,édes . Tetszel nekem és komalyan el akarlak vinni randizni.Azt akarom ,hogy idővel bízz bennem és tud ,hogy mindig itt leszek neked. Azt akarom ,hogy megismerj és ,hogy enged ,hogy én is megismerhesselek téged ,  csak a tekintetedből tudjam ,ha valami nincs rendben. Azt akarom , hozzám gyere ha valami baj van. Érted ,édes?- felkukucskáltam az arcára és a szeméből mindent ki lehetett olvasni , minden egyes szava  igaz. Éreztem ahogy a pulzusom megugrik és szaporábban is veszem a levegőt. Úgy éreztem mintha nem kapnák levegőt . Na ennyit a megszokásból. Úgy éreztem magam mintha megnyilt volna alattam a föld és mélyen lehúz magával. Tudtam , hogy bejövök neki.........., de a félelem nagyobb volt bennem ebben a pillanatban. Legszívesebben fel kelnék az öléből és messzire mennék tőle. És miért is ne tenném? Igen az biztonságos és nekem az kell . Mocorogni kezdtem az ölébe ,hogy minnél gyorsabban elengedjen ,de helyette csak szorosabban húzott magához. A körmeimet a karjában válytam ,hogy engedjen el ,de ezzel csak azt értem el  ,hogy hintáztatni kezdet és megnyugtató dolgokat suttogott a fülembe.
- Engedj el, kérlek. -éreztem ahogy az egész testem remeg  és készül kitörni belőlem a könnyek és azt akartam legkevésbé ,hogy sírni lásson. Én....én azt se tudom mit akarok .
-Kérlek!- éreztem ahogy a meleg folyadék végig fut az arcomon majd egyre több míg végül kitört belőlem a zokogás és már nem eltoltam magamtól ,hanem szoritottam ,hogy ne engedjen el ,hogy maradjon velem és ő maradt. Maradt!  Az arcomat a mellkasába fúrtam a lábaimat felhúztam ,összegömbölyödtem mint egy baba és sírtam.
-Semmi baj ,édesem . Minden rendben van csak sírj attól jobb lesz.-én pedig csak sírtam ahogy mondta. Éreztem ,ahogy sírás közben  a feszültség alább hagy ,ahogy kezdek megnyugodni . Ezt annak is köszönhettem ,hogy Harry végig simogatta a hajamat,hátamat ami nagyban hozzá segített a megnyugtatásomba. Mikor a sírás alább hagyott  vettem csak észre a pólóját ami teljesen el volt ázva a sirásomtól.Felnéztem a smaragd szemeibe  amibe  ugyanúgy fájdalmat láttam és miattam volt ez. Pont mint Zaynnél.
- Jobb ? -lehajolt és a lecsókolta a maradék könnyeimet az arcomról. Mivel nem találtam a hangomat ,így csak bólintottam.
-Akarsz pihenni vagy inkább tévét néznél.
-Tévé. - azzal felkapott kivitt a nappaliba majd  letett a kanapére . Hozott egy takarót amivel betakart majd leült mellém én meg odabújtam hozzá mint egy kismajom. A kezével átkarolt, a mellkasára húzott és az egyenletes szívverése és lélegzete lassan álomba ringatott.